Az államosítás előtt Mányon két felekezeti iskola működött: a református és a római katolikus.

A református egyház működéséről a 17. század közepe óta vannak adataink. 1663- ban anyakönyve, temploma, iskolája volt. 1773-ban községünkben csak a reformátusoknak volt parochiájuk, ők tartottak tanítót, aki magyar nyelven oktatta az iskola tanulóit. A ludimagister, ahogy akkoriban a tanítót nevezték Szabó Mihály volt, aki 1770-ben 60 református gyermeket tanított olvasásra és a katekizmusra. A Mányi Református Elemi Népiskola a XIX. század elején épült. Az oktatás a református templom melletti kéttantermes épületben zajlott. A nyári munkák miatt a tanítás csak télen folyt. Később, 1896-ban a református iskolát 160 gyermek látogatta, akiket 2 tanító oktatott.

Az első katolikus iskolát Mányon 1772-ben Batthyány Fülöp gróf építtette. 1859-ben épült egy új épület, de mivel a diákok száma az évek folyamán egyre gyarapodott, s az iskola egyre szűkösebbé vált a tanulók számára, megépült a második, később a harmadik osztályterem is. Az iskola élete és annak fenntartása nem volt zökkenőmentes. 1868-ban a tantárgyak a következők voltak: hittan, bibliai történetek, német és magyar olvasás, számtan, ének. Testgyakorlatot csak 1883-tól tanítottak.

A református iskola 6 osztály számára adott helyet, ennek rektora 1931-ig Darabos Balázs volt, őt követte Kalmár Sándor. Rajtuk kívül a gyermekek oktatása Darabos Erzsébet, Pénzes Magda és Deli Jolán tanítónők feladata volt.

Iskolánk épülete a valamikori római katolikus iskola volt, ezt nevezték „öreg iskolának”. Az új iskola a századforduló táján épített, a templom végében kialakított épület lett, igazgatója Dauner János volt. A felekezeti iskolák vezetői olyan mély nyomot hagytak a község életében, hogy 1996-ban posztumusz díszpolgári címmel jutalmazták Kalmár Sándort és Dauner Jánost.

1947-ben megszűntek az egyházi iskolák, a két felekezeti intézmény immáron közös elnevezéssel, állami iskola néven folytatta működését. Az egyre szaporodó tanulólétszám megkövetelte, az iskola udvara és kertje pedig lehetővé tette, hogy az öreg épülettől Kis-Mány felé egy akkoriban igen impozánsnak számító, többszintes iskolát építsen a község 1993-ban.

1996-ban a nevelőtestület úgy határozott, hogy a gyönyörű épület saját nevet kapjon. A végső döntést hosszas töprengés előzte meg, véleményt nyilvánítottak diákjaink, a szülők, s a község elöljárói is.

A névadás 1996. május 26-án vasárnap volt, Kiss Gyuláné Kertész Katalin tűzzománc művész emléktáblája került a bejárat felőli épület falára, ezt szinte keretként foglalja magába a felirat: Hársfadombi Általános Iskola

 

Választott jelképünk a hársfa, „mely alatt tudásra szomjas gyermekek néznek bizakodóan a jövőbe. S hogy bizalmuk reményteli és megalapozott legyen, itt szerzett tudásuk pedig szilárd, azon munkálkodik iskolánk tantestülete, s az ő munkájukat támogató technikai személyzet”. (Idézet iskolánk hitvallásából az akkor megfogalmazottak szerint, 1998.)

Iskolánk névadónapját azóta is minden évben megünnepeljük.

A 2014-es fenntartóváltás óta iskolánk a Hársfadombi Nyelvoktató Német Nemzetiségi Általános Iskola nevet viseli.

2018-tól új egységes, modern arculati elemek (arculati kézikönyv formájában) kidolgozására került sor, melyeket megjelenítünk az iskola dokumentumaiban, dekorációjában, és honlapunkon is.